„Lassan húsz éve élem mindennapjaimat rákbetegek között.

 Részese vagyok küzdelmeiknek, enyhítem szenvedéseiket, osztozom sikereikben - többedmagammal társként mellettük állok nehéz és szép pillanataikban egyaránt.

 A kezdetektől kristálytisztán látszott, mennyivel egyszerűbb lenne megelőzni. Mennyivel egyszerűbb lenne korrekt ismeretekkel egészségtudatosan kivédeni, ami kivédhető, és szelídíteni, ami szelídíthető, és megharcolni azt, ami megharcolható. És igenis szerepünk van a saját egészségünk megőrzésében, és ha kell a gyógyulásunkban is.

 Én hiszek a tudatosságban, és a tudásban, hiszek a művészet formáló erejében, hiszek a meditatív elmélyülés, a teljes belefeledkezés örömének harmonizáló és gyógyító erejében.

 Hiszek abban, hogy egy jó színházi előadás képes arra, hogy elgondolkoztasson, sorsfordító önvizsgálatra késztessen, ezért pont egy megfelelő fórum arra, hogy váltsunk, kilépjünk a megszokottból, és másként gondolkozzunk.

 És hiszek abban is, hogy mi mindannyiunk tehetünk valamit, hogy visszaszorítsuk ezt a nehéz, sok szenvedést okozó betegséget.”

Dr. Borbényi Erika
általános szakorvos, onkológus,  palliatív orvos
klinikai főorvos,
SE Onkológiai Központ, Onkológiai Gondozó

Nézőpontváltó Egyesület alelnök, szakmai vezető

KorKontroll Társaság alelnök

„Egész életükben mindig a jövőnkért cselekszünk.

Nem éljük meg a jelent, nem gondolunk arra, milyen jó élni, együtt lenni a barátainkkal, családunkkal, beszélgetni. Amit teszünk, azt ugyan a jelenben tesszük, de ezt nem érezzük, mert csak a jövő idő lebeg előttünk.

A holnapért aggódunk, és mindenen csak aggódunk. Elégedetlenek vagyunk mindazzal, amink van, azt mérlegeljük, mit kellene még elérnünk, s ezzel mindennapjainkba, jó perceinkbe beemeljük a negatívumot.

A betegség fordított helyzetet teremt, a jelenbe kerülünk, jelen időben kezdünk élni, a jelenben kell meggyógyulnunk, örülnünk a pillanatnak.

A Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta program éppen azt a pillanatot választja ki az életünkből, amikor a jelenre figyelünk, mert színházba megyünk, a szeretteinkkel, azokkal akikkel jól érezzük magunkat. Nyitottá válunk, befogadóvá.

Nekem a mindennapok megélésére a legjobb példa Áprily Lajos versei jelentik, aki a természetnek, a tájnak, a családja örömének úgy tudott örülni és úgy tudott az életre figyelni.

„Köszönöm a szél jóízét, aromáját a barka szagnak, köszönöm, hogy hegyoldalon ibolyászó lányok kacagnak.”

Gratulálok ehhez a kiváló ötlethez, a program meghirdetéséhez és működtetéséhez!

Kívánom, hogy sok évig lehessünk együtt ebben a programban!”

Szedlacsek Emília

főosztályvezető

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Művelődési és Művészeti Főosztálya

„A Nézőpontváltó^® portál az a hely, ahol megtudható, a rekreációs tevékenységek révén, hogyan lehet megelőzni a betegségek, kiváltképp a krónikus - mint például a daganatos betegségek – kialakulását. Itt megtalálható, melyek azok a kritikus pontok a mindennapokban, amelyekkel foglalkozni kell ahhoz, hogy tudatosan élve kiküszöbölhetők legyenek a felgyorsult élet okozta csapdahelyzetek, és az is, hogy azok mivel kerülhetők el.

A Nézőpontváltó^® program célja a figyelemfelhívás az egészségtudatos életvezetésre - ezen belül a mentális rekreációra, mint a rákbetegség kockázatának csökkentésére irányuló megelőzés egyik lehetséges eszközére -, ezen kívül a rákszűréseken való részvétel fontosságára, amely a betegségmegelőzés egyik legfontosabb eleme.

A Nézőpontváltó^® program új csatornán, a színházon és a világhálón keresztül a férfiakhoz és nőkhöz szól, az összes ráktípus elleni küzdelmet képviseli - aminek a jelképe a levendula színű szalag - és az október első vasárnapi, színházakban történő rákellenes figyelemfelhíváson túl egész évben folyamatosan jelen van a www.nezopontvalto.hu portállal, és praktikus segítséget nyújt a XXI. század digitális csatornáin, az azokon használható eszközök igénybevételével.

A Nézőpontváltó^® portál gyűjtőhelyként szolgál az alapvetően rákellenes egészségfejlesztés és a színházművészet területén prioritást élvező információknak.

Tartalmazza a programban résztvevő színházak kisfilmjeit, fotógalériáját az októberi Nézőpontváltó-estről, interjúkat, riportokat, tudósításokat közöl színdarabokról, színészekről, rendezőkről - a színház világából az egészségmegtartás tükrében.

A Nézőpontváltó^® az egészségfejlesztés területén külön kínál edukációs felületet a szakmának akkreditált képzések formájában, és külön a laikusoknak a daganatos betegségek testi, lelki és szellemi megelőzéséről.

A Nézőpontváltó^® csapat tevékenysége arra irányul, hogy szemléletváltásra biztasson, és abban praktikusan segítsen.

A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek álljanak önmagukhoz másként, mint addig! Vigyázzanak arra a testre, ami az övék! Próbálják az adottságaikból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozni! De ha mindazok ellenére mégis megbetegednének, akkor tudják, kikhez, hova fordulhatnak támogatásért, kik nyújtanak segítő kezet.”

Sári Edina

Nézőpontváltó Egyesület elnök,

programvezető

Másfél év eltelt azóta, hogy a Beverly Hills 90210 sorozatsztárjánál, Shannen Doherty-nél mellrákot diagnosztizáltak, de azóta sem sikerült legyőznie a kórt. Ahelyett, hogy állapota javult volna műtétje után, rossz hírt közölt hétfőn a nyilvánossággal.

"Továbbterjedt a rák a szervezetemben. A mellrák átterjedt a nyirokcsomóimra. Az egyik műtétem során fedezték fel, hogy talán a rákos sejtek továbbterjedtek. Ebből kifolyólag most kemoterápiára fogok járni, majd azután sugárkezelést is kapok” – nyilatkozta összetörten a színésznő az Entertainment Tonightban.

Shannonnak három hónappal ezelőtt volt masztektómiája, mely után változtatható méretű implantátumot kapott.

A színésznőnél a daganatot sajnos későn fedezték fel, így aztán esélyei már korábban is elég rosszak voltak. Múlt héten megjelent fotói aggodalomra adnak okot. Shannont, édesanyja és legjobb barátnője, Anne Marie Kortright szabadította meg tincseitől, amely, élete egyik legnehezebb pillanata volt.

 

Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

(Ady Endre. Új vizeken járok)

Új vizeken járok – jelentette be a közönséggel farkasszemet nézve, majd folytatta hittel a verset Balzsay Károly olimpiai bajnok ökölvívó a Magyar Nyelv Napja tiszteletére tartott Vers a bajnoktól című színházi esten a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében.

Egy ökölvívó a sportpályafutása alatt rengeteg harcot megvív - részben sajátmagával, részben kihívó és kihívott ellenfeleivel, de mindkét esetben dűlőre tud jutni: az egyikben főképp mentális, a másikban inkább fizikai síkon tud győzni.

Arra viszont senki, még egy rettenthetetlen világbajnok sincsen felkészülve, hogy egy előre nem látható betegség terítse le egyik napról a másikra, és ezzel egy olyan ringbe kényszerüljön, ahonnan kevés az esély a győzelmes kijutásra.

Márpedig ő ezt a csatát is megnyerte - bár ezt az ellenfelet nem ő választotta magának - és még erősebben került ki belőle, mert legyőzte a XXI. század pestisének kikiáltott rákbetegséget.

— Hogy mi is volt ez az egész, és hogyan is kezdődött? – nézett maga elé bajnok.

— Ez év februárjában rosszindulatú daganatot találtak a csontvelőmben, a tüdőmben, a lépemben, és a nyirokrendszeremben, limfómát diagnosztizáltak nálam.

Úgy kezdődött, hogy nagyon megdagadtak a nyakamon a nyirokmirigyek, amivel először nem is nagyon foglalkoztam, mert éppen nemzetközi csapatbajnoki tornán vettünk részt, és a hazai fordulókat én szerveztem, és arra gondoltam, majd ha ezen túl leszek, és még mindig fennáll az az állapot, akkor elmegyek orvoshoz.

A szervezetem viszont nem gondolkodott ilyen praktikusan, és egyik napról a másikra elkapott egy lázas betegség, amiről kiderült, hogy mononukleózis.

Na most, hogy ez hosszasan lappangott-e bennem, vagy hogy ez váltotta-e ki a rákbetegséget, azt senki sem tudja megmondani, de az biztos, hogy jó két-három hétig otthon feküdtem 40 fokos lázzal.

Azt mondták, ez el fog múlni, ki kell feküdni, de egy idő után gyanús lett, hogy a helyzet változatlan, ezért elmentem a KSI-be a sportorvosnőnkhöz, és kérdeztem tőle, tulajdonképpen mi is ez, és miért tart még mindig, és ő is azon a véleményen volt, hogy ennek már el kellett volna múlnia, és beutalt engem a Szent László Kórházba, Dr. Bátai Árpádhoz, akihez egy hét múlva, egy hétfői napra kaptam időpontot.

Addigra már annyira rosszul voltam, hogy úgy éreztem, nem érem meg a vizsgálatot, ezért előtte lévő pénteken felkerekedtem, elmentem a kórházba.

Utólag mondta is a doktor úr, nagyon jól tettem, hogy akkor ott megjelentem, azonnal mindenféle vizsgálatnak vetett alá, sőt, rögtön megcsinálta a biopsziát is, egy nyirokmirigyet kivettek, aminek a nagyon nem jó eredménye a következő héten már meglett.  Ekkor csináltak egy szövettant is, aminek épp akkor lett meg az eredménye, amikor a PET CT vizsgálaton voltam, és akkor derült ki konkrétan, hogy mi a baj. Limfóma – kaptam be a bal horgot -, másnap pedig azt is megtudtam, hogy hol vannak az áttétek, szinte mindenhol a testemben – próbált kiütni az élet.

De a fogamat összeszorítva felálltam, felvettem a kesztyűt, és azt mondtam, no akkor küzdjünk meg! – néz dacosan a távolba Balzsay.

Először édesanyámnak mondtam el a rossz hírt, ő mondta el a feleségemnek, Tücsinek ((Reubl Tünde, volt válogatott tornász – a szerk.), mert én nem bírtam volna, édesapám pedig, akinek a bátyja rákbetegségben hunyt el, a munkába temetkezve próbálta túlélni a betegségemet.

Hogy a kislányaim mennyit tudtak, fogtak fel erről?

Azt persze tudták, hogy beteg vagyok, de azt, hogy mennyire nagy a baj, azt szerintem csak érezték, főleg, amikor még nem tudtuk, mi a bajom, és még nem kaptam kezelést, és nagyon rosszul voltam, akkor voltak riadtak. Hanna az oviban is hallhatott dolgokat, de ezeket mindig megbeszélte az édesanyjával, a kicsi, a négy éves Jázmin mindig adott gyógyító puszit a kopasz fejemre, de alapvetően tudták, hogy gyógyulok, és ez nekem is erőt adott…

Aztán – folytatja - mivel nagyon aktív voltam az ökölvívás világában, akkor meg eltűntem hirtelen, meg valaki még meglát kopaszon és elkezd kombinálni -, arra gondoltam, úgyis ki fog derülni a nagyközönség számára is a betegségem, ezért elmondtam először a barátaimnak, majd, amikor a német Bildben is megjelent a hír, akkor felhívtam újságíró barátaimat, hogy inkább az én verziómat írják le, mintsem pletykák keringjenek a betegségemről.

Hogy lelkileg hogyan éltem meg a betegséget? – néz felfelé, mintha a plafonon túl figyelne valamire.

Az első kemoterápiás kezelés után két-három nappal - a kemo okozta hányinger és a rosszullét elmúltával - gyógyultnak nyilvánítottam magamat, mert eltűntek a nyakamról a dudorok, nem voltam lázas, és teljesen jól éreztem magamat, az utána lévő öt kezelés hatására pedig az állapotom egyre javult, még jobb lett, két kezelés között pedig megint dolgoztam, mintha mi sem történt volna.

Összesen hat kemoterápiás kezelést kaptam a protokoll szerint háromhetente, és azok vége felé, amikor már szinte minden leletem negatív volt, végre rajtam kívül is mindenki elhitte, hogy gyógyulok, és ez rám is ösztönzőleg hatott.

Ha azt kérdezi, nem lettem spirituálisabb, és ebből a szempontból nem foglalkoztam a betegséggel, tudtam, mi a bajom, és mivel száz százalékban bíztam Bátai doktorban, aki azt mondta, hogy a betegség ellen van kezelés, és én azt kapom, egy percig nem volt kétséges előttem, hogy legyőzöm a betegséget.

Persze a kemo napján és utána két-három napig nem voltam jól, a hajam is kihullott, sőt, mindenhol csupasz lettem, mint Cseh Laci egy olimpiai verseny előtt, de tanítottam tovább a KSI-ben, három-négy-öt napos versenyekre jártam a tanítványaimmal, akik szolidaritásból leborotválták a fejüket, vittem őket Németországba is egy ötnapos edzőtáborba, tehát én nem vettem tudomást arról, hogy nekem ebből a betegségből bármi jelenlegi vagy maradandó problémám lehetne a továbbiakban.

Viszont elgondolkodtam – néz ki az ablakon.

Mivel ez a rákfajta semmiféle negatív életmódbeli előéletet nem feltételez, és alapvetően egészséges életmódot folytató ember vagyok, és utána is olvastam a betegségnek, arra jutottam, hogy talán valamiféle pszichoszomatikus dolog lehet ez nálam, hiszen iszonyú nagy stressztől leterhelve élek, még akkor is, ha örömöt okoz számomra a munkám.

Vagy – tépelődtem – talán olyan tudatalatti, állandóan az agyban pörgő gondolataim vannak, vagy valamire annyira rástresszelek, amennyire egyáltalán nem kellene, és ebben élek hónapokon, netán éveken keresztül, vagy valami olyan trauma ért, amit nem tudtam feldolgozni, és talán ez gyengítette le az immunrendszeremet annyira, hogy válaszreakcióként a szervezet bedobta ezt a betegséget, ami jelzi, mint az időt a gong a meccsen, hogy kezdjek el magamra figyelni, mert ennek nem lesz jó vége, vagy: mindennek vége lesz, KO-val.

Vizsgálgatva a miérteket, én erre napokon belül rájöttem, és utána hirtelen elengedtem egy csomó olyan dolgot, olyan gondolatot, olyan bennem buzgó feszültségforrást, amiből ez szerintem származhatott, és ennek köszönhetően azóta is fantasztikusan érzem magamat.

Hogy változtattam-e valamit az életmódomon? Hm, mivel igazán óriási változtatásra nem volt szükségem, hiszen alapvetően egészségesen éltem.

Viszont az imént említett gondolatmenet eredményeképpen változtattam a mentális hozzáálláson, meg többet pihenek, örömforrásokat teremtek az életemben, még tudatosabban étkezem, és amikor szükséges, szedek táplálék kiegészítőket és vitaminokat is.

Hogy miért választottam Adynak ezt a versét? Nem én, hanem irodalom szakos tanár sógornőm választotta számomra ezt a verset, ő jól ismer engem, én meg nagyon találónak érzem most, ezért bízom abban, hogy este a közönség is megérzi ezt a különleges egymásra hangolást, és beletalálok vele a szívükbe, mert mostanában a régi-új vizeken járva új álmokat álmodom, amiket sorra be is teljesítek! - néz rám búcsúzóul mosolyogva a bajnok.

(Beletalált a szívekbe! - Sári Edina, 2014.)

... pedig nem.

Hajlamosak vagyunk ugyan azt gondolni, hogy ránk nem vonatkoznak a szabályok, hogy mi a törvényszerűségeken kívül esünk. Még akkor is bölcs tanácsokkal látjuk el a rászorulókat, amikor mi magunk sem a javaslatainknak megfelelően élünk.

Hiába látjuk magunk előtt a fenyegető következményeket, hiába ismerjük valamelyest az összefüggéseket, még az intő példák sem tartanak vissza attól, hogy változtatások nélkül éljünk, úgy, ahogy nem kellene.

Pedig a bölcs más kárán tanul…

A megelőzés előtérbe helyezése a gyógyítással szemben felettébb kívánatos volna. Egyrészt költséghatékonysága miatt, másrészt megkíméli az embert a felesleges szenvedéstől.

Amíg azonban nincs „kézzel fogható”, elevenünkbe vágó panaszunk, hipochonder társainkat leszámítva többségünk bizony nem hajlandó tenni önmagáért. Sodródik a mindennapok forgatagával egy felborult értékrendű világ zsákutcájában. Legtöbben külsőségeket, formai dolgokat hajszolnak, valódi tartalom nélkül, mely igyekezet könnyen felemészti az egészségüket és elfordítja az embert az igazán fontos dolgoktól. Mert azt gondolják, hogy még „ez meg az” büntetlenül belefér.

De ez nem igaz.

A szervezetet nem lehet következmények nélkül megerőszakolni. És mindegy, hogy ez a túlterhelés szándékosan vagy tudattalanul történik. Mert ez alól senki sem kivétel, hiszen mindenkire ugyanazok a törvényszerűségek vonatkoznak. Még akkor is, ha apró eltérések bizonyos vonatkozásokban különbözővé is tesznek bennünket. A probléma akkor válik igazán súlyossá, ha már olyan károsodás lép fel, amely visszafordíthatatlan, amelynek célzott kezelése nyomán sem állítható vissza eredeti állapotában az egészség. Erre az útra inkább a férfiak hajlamosabbak, mert ők könnyebben legyintenek egyet, ahelyett, hogy a szükséges lépéseket megtennék.

Ezek a lépések szerencsés esetben nem korlátozódnak csupán a fizikai szintre, hiszen a lelki-, szellemi tényezők az ember életének szintén meghatározó elemei. Ezek rendezése nélkül a gyógyulás nem lehet sem teljes, sem tartós.

Lehetnek figyelmeztető jelek, melyek azt sugallják, érdemes lenne egy alapos kivizsgálással tisztázni a helyzetet. Még idejében felismerni a háttérben zajló folyamatot, s esetleges apró változtatásokkal, szükség esetén kezelésekkel visszaállítani az egyensúlyi állapotot, megelőzve a maradandó károsodást, funkcióvesztést. 40-50 éves kortól kezdődően mindez hatványozottan érvényes.

Figyeljünk oda magunkra, vegyünk részt az ajánlott szűrővizsgálatokon, s menjünk el a szükséges kivizsgálásokra! Forduljunk magunk felé nagyobb tudatossággal és felelősséggel!

Ne féljünk szeretteinkkel megosztani aggályainkat, problémánkat!

Lehet, hogy tőlük kaphatjuk a legnagyobb segítséget és bíztatást. De lelki támogatást mindenképp!

És az Urak bátran hallgassanak a Hölgyekre, mert az ő intuíciójuk, megérzésük jóval erősebb! Ők érzékenyebbek a finomabb rezdülésekre!

A Hölgyek pedig bátran hallgassanak saját magukra!

dr. Darnói Tibor

Becslések szerint Európában a rák okozta halálesetek mintegy fele elkerülhető lenne, ha mindenki követné a kódex ajánlásait.

A WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) 2015-ben megjelentette cselekvési kódexének új kiadását – ebben olyan intézkedések szerepelnek, amelyeket egyénileg tehet meg a rák megelőzéséért. A kódex 12 módszert ismertet, amelyek segítségével az emberek egészségesebb életmódra válthatnak, és tehetnek azért, hogy megelőzzék a betegség kialakulását.

1. Ne dohányozzon! Ne fogyasszon semmiféle dohányterméket!
2. Otthonát tegye dohányfüstmentes övezetté. Támogassa a füstmentes munkahely megteremtését célzó kezdeményezéseket.
3. Tegyen az egészséges testsúly eléréséért!
4. Iktassa napirendjébe a rendszeres mozgást. Minél kevesebb időt töltsön ülve!
5. Táplálkozzon egészségesen: egyen sok teljes kiőrlésű gabonából készült terméket, hüvelyeseket, zöldséget és gyümölcsöt. Mértékkel fogyasszon magas kalóriatartalmú (sok cukrot vagy zsírt tartalmazó) ételeket, és kerülje a cukrozott italokat. Kerülje a feldolgozott hústermékeket; mértékkel fogyasszon vörös húsokat és magas sótartalmú élelmiszereket.
6. Ha bármilyen alkoholt fogyaszt, tartson mértéket! A rákmegelőzés szempontjából az a legjobb, ha egyáltalán nem iszik alkoholt.
7. Óvakodjon a túlzott napozástól, különös tekintettel a gyermekekre. Használjon napvédő termékeket. Kerülje a szoláriumot!
8. Munkahelyén kövesse az egészségügyi és biztonsági előírásokat, hogy óvja egészségét a rákkeltő anyagoktól.
9. Járjon utána, nincs-e kitéve otthonában a természetes, magas radonsugárzásnak. Tegyen intézkedéseket a radonsugárzás szintjének csökkentésére.
10. Az anyák a szoptatással csökkenthetik a rák kockázatát. Ha csak teheti, szoptassa a csecsemőjét. A hormonpótló kezelések növelik a rák bizonyos fajtáinak kockázatát. Korlátozottan alkalmazzon hormonpótló kezeléseket!
11. Gondoskodjon róla, hogy gyermekei részt vegyenek az alábbi oltási programokban: Hepatitis B (újszülöttek) Humán papillomavírus (lányok).
12. Vegyen részt szervezett rákszűrő programokban: vastagbélrák (férfiak és nők), emlőrák (nők), méhnyakrák (nők).

Az Európai Rákellenes Kódexet rákspecialisták, tudományos kutatók és más szakértők állították össze annak érdekében, hogy jobban megismertessék az európai polgárokkal a rákmegelőzés hatékony módszereit.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint a 2012-ben 3,7 millió új rákos esetet diagnosztizáltak, ez a szám becslések szerint 2030-ra 25%-kal emelkedhet, és elérheti a 4,6 milliót.

A növekedés mögött részben az egyre idősödő népesség, részben egy sor olyan tényező áll, mint a dohányzás és az alkoholfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás, a testmozgás hiánya, a túlsúlyosság, a környezetben jelen lévő rákkeltő anyagok (azbeszt, benzol, levegőszennyezés, satöbbi), sugárzás (ultraibolya, környezeti radon), valamint bizonyos fertőzések (mint a hepatitisz B, a Helicobacter pylori vagy a humán papillomavírus fertőzés). 

Képes vagyok rá, hogy változtassak, mert az egészségre szavazok!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy festőművész. Remekül értette a dolgát, de titokban világéletében fával szeretett volna dolgozni.

Egy napon a felesége azt mondta, a családnak szüksége lenne egy új asztalra. Hej, de megörült ennek a festő! Azonnal a műtermébe szaladt és a bakon lévő vászon helyett egy tölgyfa tönkkel kezdett el foglalkozni. Sok éjen és nappalon át dolgozott kitartóan, s egyszer csak előállt egy szép, új, stabil lábakon álló faasztallal.

Ez a biztonságos négylábú asztal lett a ház központja, ott gyúrta a tésztát az asszony, ott gyakorolták a folyóírást a gyerekek, ott vitatták meg életük ügyes-bajos dolgait, ott gyűlt össze a család, ott fogadták a barátokat hét országra szóló vigalommal.

Egy borús, sötét éjen aztán valaki betört a házba és a családi ereklyék mellett valamilyen rejtélyes okból az asztal egyik lábát is ellopta.

Hej, de nekibúsult a festő és a felesége, s az összes gyerek! Sokáig tanakodtak, mitévők legyenek, de annyira szerették az asztalt, hogy nem dobták ki, hanem megpróbálták nehéz kövekkel ellensúlyozni a billegését, amivel csak azt érték el, hogy az ép lábak majdnem összeroppantak a nehéz teher alatt.

A festőt elöntötte a bánat, visszavonult a műtermébe, napokig siratta az asztalt, s amikor elapadtak a könnyei, erősen elgondolkodott. Bevitte az asztalt a műhelyébe és megint éjt nappallá téve dolgozott, ki sem mozdult onnan, amíg végül - lássatok csudát! - csak előjött egy… új asztallal.

Az új asztal kisebb volt, de ugyanolyan erős, stabil és biztonságos, mint az előző, ámde „csak” háromlábú. Idővel ez a háromlábú is ugyanolyan nélkülözhetetlenné és szilárd középponttá vált, mint az elődje, meg is becsülte ám a festő családja!

Egy testi, lelki, szellemi krízis után az ember olyan, mint ez a háromlábú asztal. A diagnózis előtt valószínűleg éppoly erős és ép volt az ember, mint a négylábú asztal, aztán egyszer csak – számára is érthetetlen okból – elvész az egyik része az egész-ségének.

Eleinte megpróbálja összehangolni a munkát, a családot, fenntartani a mentális egészséget, ám belülről továbbra is ingatagnak érzi magát, ezért herkulesi erőfeszítéssel próbálja kompenzálni az elveszett funkciót, hogy visszaálljon az eredeti ép-ség, de az egyedül, segítség nélkül csak nem sikerül újra. Ekkor nincs mese, újból meg kell teremtenie önmagát, amely reményei szerint ugyanolyan stabil és egész lesz, mint a régi -, de mégis más.

A négyszög csak látszólag stabilabb alakzat, azért is látunk a természetben annyi háromszög alakú formát - ezektől lesznek például szupererősek a fehérjékhez, és a DNS-hez hasonló molekulák.

Két állandó dolog van az életben: a változás és a bizonytalanság.

Aki ma boldogtalan négyszög, lehet holnap örömteli háromszög, ha lelkileg, szellemileg és fizikailag újrateremti önmagát.

Azt kívánom minden egyes olvasónak az elkövetkező minden egyes napra, hogy a rossz hírekkel való megbirkózáshoz szükséges megküzdési stratégiák legyenek sikeresek, s ezzel önmaga is váljon erősebbé - olyan stabillá, mint a festő családjának háromlábú asztala!

Sári Edina, Nézőpontváltó programvezető